Az első Szabadnapom...

háááát...
gondoltam, ha már it vagyk 2 és fél hete Dél koreában...jó lenne belőle már látni is valamit...igaz nagyon fáradt voltam, hiszen minden nap edzések reggeltől estig, nah meg az esti partykról nem is beszélek:)
és gondoltam belevágok..elmegyek szüulba...körülnézek...de csak nézek mert még nincs meg az első fízetés ( a ki naív)...a többiek nem így gondolták...ők nagyon fáradtak voltak és at mondták, h egész nap henyélni fognak...se baj!megyek egyedül:)
életemben nem voltam még ilyen nagy városban...kicsit féltem...meg is mondtam ezt a szobatársamnak...hogy mi lesz, ha elveszek...a koreaiak még angolul se tudnak...kicsit para:)ő megnyugtatott..adott nekem egy metró térképet,amivel biztosan nem tévedek el...de mindenképpen nézzem a kijáratokat, meg hogy melyik metróra akarok felszállni:)csak mert ott a metró...fúúúúúúúúú mintha egy külön városrész lenne...lennt vannak rengeteg boltok..nah meg csak 8 metróvonala van szöülnak:)
hát..elindultam...elmentem buszállomásig..és ott vártam vagy egy fél órát..mire jött a buszom:)a híres 5002-es...
azt mondták, hogy kb 1 óra az út szöulig...hát gondoltam leülök...és addig is nézegetek...hamar elment az idő..mert rengetg látnivaló volt...olyan hatalmas lakóházai vannak ennek a városnak és a külvárosainak, hogy nekem az állam is leesett...nah meg..12 sávos út..bocs:D
leszálltam gangnam-nál (ez a neve az állomásnak) éás elindultam elősször egy körülnéző túrára csak a környéken:)
olyan kis aranyos boltokat láttam rengeteg akcióval...nah meg ami itt akció az otthon már nagyon nevetséges ár..én meg félre a fogadalommal...á dehogy én nem fogok vásásrolni..cak körülnézek!!!szerinted betartottam?????hát persze, hogy nem...szerintem ez a nőknek egy szenvedélybetegség...nagyon gáz...de nagyon jóóóóóó is egyben..feltöltötsz tőle:)
elösször azin lepödtem meg, hogy alig bírok megmozdulni az utcákon...mert tumltusban mászkáltak az emberek...kiváncsi vagyok...hogy nogyan nézhettünk ki fenntről..mint rengeteg hangya, aki szedi össze a zsákmányát:)
aztán lementem a metróba....igaz, hogy elmondták, hogy mire számítsak...de ez mégis lepadlózott.. tényleg egy külön városrész...mintha lennének emberek akik csak itt élik le az életüket...mindent megtallálsz odalennt...még nagyon szép táskákat is...háááááááááááát be is vásároltam belőlük..rögtön kettőt vettem:)
aztán elintultam a városközpint felé... a cityhall irányába...én nem hittem volna hogy a metrón másfél órát is lehet ülni...és még csak nem is nézett ki olyan messzinek a térképen...nah mindegy...addig néztem mit adnak az lcd tévén, ami a metróban van...meglepő...tanítják a koreaikat, hogy hogyan kell viselkedni az utcán...pl: ne szemetelj, melyik oldalon kell menned a mozgólépcsőn, ne lökd fel az embereket, ne köpködj...meg ilyenek...
amikor idaértem nem talaláltam a kijáratot....aztán segítséet kértem egy ottani biztonsági őrtől..persze nem beszélt angolul...csak próbáltam mondani, hogy exit...exit..és végre megértette...oda vezetettde nem tudtam kimenni..mert a jegyem lejárt...nagon megilyedtem...de nem volt semmi gáz..ez náluk szokásos...csak rá kellett fízetni egy kicsit és máris kimehettél..:)már az futott át a szemeim előtt...fúúú most biztos bevisznek a koreai rendőrörsre:)
aztán megérkeztem...egy nagyon érdekes látvány fogadott...a felhőkaorcolók között ott volt egy kissebb falú régi építésű ázsiai házakból...nagyo érdekes volt..:)sőt még felvonulás is volt...meglepődtem..ámltam és bámultam..
volt ott egy férfi, akivel fényképet csináltam...próbáltam vele beszélni..de ő meg sem mzdult..nem valami beszédes népség:)
rengetegen odajöttek hozzám, hogy fénykéet készítsenek rólam, illetve velem...mert azt mondták, hogy úgy nézek ki mint egy modell:)mindenki nagyon hálásan megköszönte és össze vissza hajlondoztak:)
volt ott egy régi viseletet képviselő árus is..megkértem, h csináljon egy képet abban a kalapban...és csinált:)remélem tetszik:)
aztán már nagyon éhes voltam...és nem tudtam hogy mit egyek..és megláttam egy európai éttermet...nah mondom kirugok a hámból, irány a KFC:)))))
volt ott egy koreai testvérpár...velem szemben ültek:)nagyon édesek voltak...az elején meg voltak teljesen illetődve de azután:)állandóan köszöntek nekem hi! hi!!!aztán összenéztek és mosolyogtak:)az elején csak angolul válaszoltam...de aztán már kezdett egy kicsit elegem lenni belőle, hogy állandóan csak köszönnek...és visszaválaszoltam koreaiul, hogy szia:)ők teljesen fal vörösek lettek...gondolom azt hitték, h beszélek koreaiul:)
és mivel befejeztem a kajálást..feláltam és elmentem:)
atán visszaindultam a metróval...sajna nem volt az elején ülőhely..és két bagy táska volt a kezemben...ugye nem fogok vásárolni:)))de...volt ott egy néni...egy koreai idős hölgy..ott üllt elöttem..és mondott valamit koreaiul és a táskáimra mutatott...megértettem mit akart mondani..én meg mondtam..nem nem én is tudom őket vinni..de ő..:)eröszakosan kivette a kezemből és a térdére tette:)és elégedetten valamit motyogott koreaiulu:)én teljesen lepadlóztam...ilyen még életemben nem történt velem...ekkor a koreaik nagyot nőttek a szememben..az biztos!!!
aztán sokan leszálltak a metróról és lett ülőhelyem és akkor átvettem a nénitől..és nagyon megköszöntem a segítségét...:)remélem értette:)
nah amikor kigabajodtam ametróról..akkor kezdődött el a galiba...nem találtam a buszállomást...mindenkit kérdeztem..de senki nem érett..ekkor átkoztam magam mért nem beszélek koreaiul...:)
aztán egy pár megértette mit akarok mondani..de ők sajna nem beszéltek angolul...ezért mutatták, hogy kövessem őket..és elkisértek a buszállomáshoz..nah ekkor már azt gondoltam, hogy hol van az európai segítőkézség az ázsiaihoz képest...nem semmi:)))és megérkezett a busz...én meg felszáltam és hulla fáradtan ültem a buszban, vártam a leszállót...nem mertem elaludni...mert mi van, ha lekésem az én stoppomat:))))