az első fellépésem...

háááát...ez egy kicsit vicces volt:)
tudni kell, hogy már halálra untam magam a própáknál...mert már mindent tudtam...és ők csak gyakorolni akartak...csak gyakrolni és csak gyakorlni...már másfél hete csak gyakorolunk...én meg már nem tudtam, hogy hogyan éljem túl...
mindig kérdezgettem "mikor leszek már végre a showban???" ő meg mondták "nem tudom..talán jövőhéten"...köszi:) én meg egyik nap elmentem boltba az ebédszünetbe, gondoltam úgyis van időm...és mikor visszamentem...kérdeztem hogy nah most mit kell csinálnom..melyik edzőterembe kell mennem...erre mindenki megrökönyödve nézz rám...nem! nincs edzőterem!fél óra múlva show!én teljesen legyökereztem...azt sem tudtam hova kapjam a fejem...
azt sem tudtam, hogy milyen sminket kell csinálnom, hiszen itt meg van adva, hogy minenkinek milyen sminkje van....sőt még csak el sem hoztam a sminkkészletemet magammal...
aztán Mariann ( ő az egyik őslelete itt, már 11 éve itt dolgozik...nem tudom hogy bírja:D) kezébe vette a dolgokat
és segített nekem felkészülni...ha ő nem lett volna...akkor nem tudom hogyan oldom meg...
elmentünk a costumroom-ba, ott odaadták a jelmezeimet és őersze az alapvető kisegítő eszközöket (harisnyák, dresszek stb.)aztán gyprsan átöltöztem...és mentünk a makeup room-ba...kérdezte Mariann, hogy milyen sminket kell csinálnom magamnak...erre rám néz a sminekes...és azt monda "jó ez így"..én elnevettem magam:)aztán csak valamirúzst adtak, hogy tegyem fel magamra...mert az idő közben lejött...és most jött a vicces rész:) a PARÓKA!!!!!
hát ez nagyon viccses volt...életemben nem raktam fel magamra parókát...hát most nincs sok idő...valakinekm a segítőkeze kell:)jött megint Mariann...bár ő férfi és még ő sem rakott fel életében senkinek sem parókát...de mindenki más elfoglalt volt.,..végülis...jobb mint a semmi:)
felerőszakoltuk végre a parókát a felyemre...aztán pedig a fejdízt, ami a parókára jön rá...ez egy csillag..de majd megnézítek a képet...
aztán rohanás...még felrakták rám a szárnyaimat..mert pillangót táncolok...megkaptam a "Sick"-emet (ez egy nagyon nehéz valami...amiből amikor megnyomok egy gombot akkor rengeteg csillogó, színes papír jön ki, a gyerekek imádják)és irány a parádé...
a tánc, az jól sikerült, már ami a koreográfiát és a gyerekek csillogó szemét illeti...de...
ott van az a de...
de a fejdíszem allandóan beakadt a szárnyamba...borzalmas volt...úgyéreztem, hogy lefog esni a hajam a fejdísszel eggyütt..vagy ami még rosszabb...hogy le fog esni az egész fejem...mert kitápi a szárnyam a fejdíszemet, ami magával rántja a parókát, ami magával rántja a fejemet...röhej!!!!!!
aztán vége lett a parádénak...már a visszafelé úton elkezdünk vetközni.. a fejdíszt illetve a parókát levenni..hiszen nagyon meleg volt...az úton ott áltak segítők akik hideg üdítővel várták a fáradt táncosokat...nagyon jó, hogy még erre is gondolnak...még vizes törölközőt is vehetünk el onnan ha akarunk...
szóval szerintem jól sikerült...és senki nem mondta hogy nem..csak az a szárny ne lett volna:)))