Edzések...

Az első két héten edzéseim voltak edzések hátán...egész nap dolgoztam, hogy megtanuljam a koreográfiákat....reggel 9től este 8ig kisebb megszakításokkal...
az első nap úgy éreztem, hogy nagyon rossz táncos vagyok...mert nem tudtam megtanulni és lelépni a mozdulatokat...teljesen más stílus ez...aztán kedtem belejönni...most meg azt mondják a főnökök, hogy én vagyok a legjobb táncos itt...:)
a koreográfiák eléggé bugyuták...idönként úgy érzem magam, mint egy ovodában kisgyerekként, aki játszik a pajttársaival...de sebaj, legalább ismét gyerek lehetek:)
itt egy kicsit máshogy élnek...például everland-en bellül átkellett mennünk az egyik edzőteremből egy másik edzőterembe autóbusszal...és a főnökök rámszoltak, hgy át kell öltöznöm edzőruhából utcai ruhába...mert túl szexy vagyok így...:)szerintem sokkal szexibb az utcai ruhám, de természetesen követtem az utasításokat...csak egy kicsit fura nekem ez a mentalitás...:)aki ismer, az tudja, hogy hogyan öltözködöm...nőiesen, de semmit nem mutatok...max sejtetek:)nah ez ide épp elég:)

Életem első repülése....

Fúúúúúúúúúúú.....nem is tudom hol kezdjem...:)elősször is azt tudnotok kell, hogy nagyon fáradt voltam, mivel lassan 2 napja semmit nem aludtam...mellette izgatott, mert tudtam, hogy egy életre szóló élmény elé nézek...kiutazok a világ másik felére, dél koreába, több mint fél évre...
két fajta érzés keringett bennem...nagyon boldog voltam, hiszen megismerhetek egy teljesen másik kultúrát, új barátokat szerezhetek és még sorolhatnám....de mellette nagyon szomorú is, mert Magyarországon kell hagynom azokat, akiket nagyon szeretek...gondolok itt a szüleimre, a rokonaimra, a kedvesemre, az edzőimre és persze a barátaimra....
a repülőtéren, amikor búcsuzkotunk természetesen nagyon sírtam....legszívesebben becsomagltam volna a kedvesemte és a kisöcsikémet és anyukámat a böröndömbe...bár nem tudom, hogy hogy fértem volna be akkor a súlyhatárba (20 kg) :D
nagynehezen elbúcsuztunk és elindultam, h átvizsgálják a csomagjaimat....kisírt szemeimet mindenki nézte...nem tudták mi bajom van...én meg nem mondtam...csak mentem és mentem a tömeggel...
a csomagátvizsgáláskor mért is ne ki kellett nyitnom a táskámat, megmutatni, hogy nem vagyk bérgyilkos...de ők azt hitték, hogy a hajhabommal akarom felrobbantani a repcsit, úgyhogy elkobozták tőlem...:)
a repülőgépen mikor elfoglaltam a helyemet megkérdezte az egyik utraskísérő, hogy minden rendben van-e...gondolom látta, hogy nagyon sokat sírtam...és nem tudta, hogy csak szomorú vagyok e, vagy beteg....próbáltam megnyugodni, de nagyon nehezen akart sikerülni...aztán amikor felszűltunk...azt nagyon élveztem:)az biztos hogy maradandó élmény lesz:)a repcsin a mellettem ülő férfival elkezdtünk beszélgetni...ő Japánba ment munkaügyben...nagyon kedves volt és segített elfeledni a bánatomat...ésnagyon szerencsésnek mondhatom magamat, hogy vele sodort össze a sors, mert ha ő nem lett volna, akkor nem tudom hogyan találom meg a második repülőmet Párizsban...

nagyon nagy az a repülőtér....de csodálatos...olyan mintha egy városközpont lenne...
ott elváltak az útjaink, mert ő japán felé ment én meg Korea felé...volt 2 órám a repülőindulásáig...nagyon féltem tőle, hogy elaszom és lemaradok a repülőről...villával kellett kitámasztani a szemeimet...nagyon fáradt voltam...
aztán szerencsésen felszáltama repcsire és a repülő is szerencsésen felszált....még a repülőtéren váltottam az utolsó sms-em a kedvesemmel és édesanyámmal...nagyon aggódtak értem, de ez természetes...
a 10 órás repüéőút során 4-szer akadtunk erős légörvényekbe...olyan mint a hullámvasút, nagyon élveztem:)
a naplemente és a napfelkelte gyönyörű volt....nagyon tetszett...
amikor megérkezdtunk Szöul-ba nagyon féltem, hogy Mr. Kim ( a főnököm) nem fog megismerni...de szerencsére no para nem gáz....ő azonnal felismert
kérdezte, hogy hogyan utaztam, fáradt vagyok e...meg ilyenek...megittunk egy kávét és beszélgettünk,amíg meg nem jött az ő fönöke, aki elvitt engem Everland-re, hogy elfoglaljam a szállásomat..érdekes volt, mert az ő fönöke nem beszél angolul...tehát mutogatásól értettük meg egymást, ha nagyon akart valamit mondani...
elfoglaltam a szállásomat...ami jobb mint az otthoni koleszok..de nem mondanám hotelnek..minden szobához van külön fürdőszoba, tv, légkondi....otthonos!
azt mondták, hogy jönni fog majd egy lány másnap, aki beszél angolul...úgyhogy lesz egy szobatársam...!